Színváltások 6. - Egyetemi Színpadok Szemléje
2007-ben, az ELTE egykori Egyetemi Színpadának 50 éves jubileuma alkalmából indult el ez a hiánypótló fesztivál, mely az ország egyetemein működő színházi csoportok legfrissebb előadásait gyűjti csokorba, és mutatja be a budapesti közönségnek. Az intézményhez kötődés ugyanakkor nem szigorú feltétel: a Színváltások inkább egy korosztály fesztiválja.
LátványMűvek: Requiem
A zsenik köztünk élnek. De mi alapján tartunk valakit zseninek? Ki mondja meg, ki és mitől zseni, és ki róhatja fel nekünk középszerűségünket, hacsak nem saját magunk? A beismerés fáj, és az ember elkeseredettségében bármire képes. Bármire…
Teleszterion Színházi Műhely - Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
A „poo-tee-weet” filozófiája, avagy... Mit lehet elmondani a háborúról? Mit lehet elmondani egy emberéletről? Mit lehet elmondani egy regényről? Mit lehet elmondani egy történetről? Egy olyan történetről, amelyben nincsenek drámai konfliktusok, nincsenek hősök, nincsenek miértek, nincsenek okok, nincsenek igazi jellemek... Valami olyasmit, amit a madarak is mondanak? Annyit, hogy „Csipcsirip”? Ez a darab úgy kezdődik, hogy feljön a fény, és úgy végződik, hogy lemegy a fény. És a halálban senki és semmi nincs ott. Még Billy Pilgrim sem.
TrainingSpot Társulat- Marquez-maraton: A világ legnagyobb szállodája; Száz év magány
„…és azt a pillanatot kezdte megfejteni, amelyet épp átélt, egyszerre haladva a megfejtésben és az átélésben… …mintha egy beszélő tükörbe pillantana… tudta, hogy soha többé nem lép ki ebből a szobából, mert úgy volt elrendelve, hogy a tükrök (vagy trükkök) városa szétszóródik a szélben és kihull az emberek emlékezetéből…”
Színláz Társulat – Függés
Szabina, a beteg táncosnő hosszú évekkel korábban elkövetett bűncselekménye következményei elől bujkál egy romos, bontásra ítélt gyárépületben. A szinte mozgásképtelenné vált nő egyedül neveli 15 éves húgát, Lilit. Gyakorlatilag a lány az egyetlen, aki összeköti őt a régi életével, és a külvilággal. Szabina a legjobbat akarja Lilinek, ugyanakkor mindent megtesz, hogy húgát magához kösse, elszigetelje. Ez úgy tűnik sikerül is- a lány korához képest is szokatlanul naiv, tapasztalatlan, gyerekes. Csak egy orvos látogatja, segíti néha őket, az ő viszonya azonban Szabinával igen feszült, úgy tűnik túl sokat tud a lány múltjáról. Nem tudni, miért érzi mégis kötelességének, hogy -akaratuk ellenére is- megpróbáljon segíteni a testvéreken.
Laboratorium Animae: Játsszunk Oidipuszt!!! avagy Oidipusz király
Az előadásról: "Az vagyok, aki vagyok. Úgyse lehetek más: mért féljek hát fölfödözni, ki vagyok?" Szophoklész "Az élet az, ami velünk történik, miközben nekünk teljesen más terveink vannak." John Lennon Hogyan lehet ezt a klasszikus görög drámát színre vinni ma? Érdekel-e minket egy olyan történet, aminek a bemutatója időszámításunk előtt 426-ban volt? Mond-e nekünk valamit ez a történet? Nekünk igen! És szerintünk fontos, hogy megszólaltassuk. Csak az volt a kérdés, hogy hogyan. Elég kemény kihívás ez egy új, fiatal alternatív társulatnak. Úgy gondoltuk, hogy csak akkor, és csak úgy, ha saját magunkat keressük a görög drámában. Saját magunkban a dráma által megtaláljuk az antik görögöt, aki egy egységben él a várossal, a világgal, az istenekkel. Arra törekedtünk, hogy felismerjük Oidipuszban az emberit, és ezáltal jussunk el a transzcendensig. Akkor klasszikusan az Oidipusz király története röviden: Thébai városát pestisjárvány sújtja, mert a sok évvel azelőtt megölt Laiosz király gyilkosát még mindig nem találták és büntették meg. Oidipusz, aki közvetlenül Laiosz után lett Thébai uralkodója, nagy erővel lát a gyilkos kereséséhez, ám nagy megdöbbenésére és felháborodására Teiresziasz, a vak jós azt állítja, hogy a gyilkos ő maga, és homályosan ugyan, de egyéb szörnyűségekkel is vádolja. Mint a legelszántabb nyomozó lát neki Oidipusz a szálak felgöngyölítéséhez, és érkezik el a szörnyű igazsághoz, hogy ő a gyilkos és a vérfertőző, éppen úgy történt, ahogy a jóslatok megmondták. Az előadás meghívást kapott a Collegium Budapestbe, egy tudományos fesztivál keretén belül. Karsai György, görög filológus ajánlásával.